Hüllők

Hidegvérűeknek mondjuk a hüllőket, pedig rendkívül gyengéden is viselkedhetnek. A hüllők és kétéltűek tele vannak meglepetésekkel. Némelyikük úgy bánik a kicsinyeivel, mint a legodaadóbb emlős. Színes mutatványaik a madarakéval vetekednek. Lenyűgöznek és megbabonáznak bennünket.

Vannak, akik primitív lényeknek tarják a hüllőket és kétéltűeket, de ennél misem áll távolabb az igazságtól. Az a tény, hogy napelemmel működnek, lehetővé teszi számukra, hogy egy velük azonos méretű emlősállat energiaszükségletének alig 10%-ával beérjék. Egy olyan korban, ahol egyre jobban odafigyelünk arra, hogy milyen energiaforrásokat és milyen hatékonysággal aknázunk ki, alighanem volna mit tanulnunk a hidegvérrel élőktől.

A hüllőket és kétéltűeket sokan primitív, unalmas és együgyű lényeknek tartják. Pedig a valóságban halálosan gyorsak, szemet gyönyörködtetően szépek, meglepően gyengédek és igencsak fejlettek lehetnek. Hihetetlenül sokféle módon ejtik el zsákmányukat és védik meg magukat. Ha kell irtózatos sebességre kapcsolnak és bámulatos kitartással küzdenek. Némelyek pompás színekkel hívják fel magukra a figyelmet. Hangok révén kommunikálnak egymással és mozdulatokkal. A hüllők bőre pikkelyes, a kétéltűeké puha és sikamlós. Egyikük élete sem merő monotónia, időnként az előzőből a cammogó sávba váltanak, egy év vagy egy óra alatt. Ellentétben velünk, ők közvetlenül a napból nyerik az energiájukat. És bár hidegvérűeknek mondják őket, azt sugallva, hogy nincsenek érzelmeik, meglepően melegszívűek lehetnek társként vagy szülőként. És ez csupán a kezdet. – David Attenborough

A hüllőtartás alapjai

A hüllők tartási helyének kialakításában a fő szempont, hogy az minél jobban hasonlítson a természetes élőhelyükre.

A vízi teknősöknél a vízfelület 60% legyen, a szárazföldi rész szükséges a napozáshoz és tojáslerakáshoz. A szárazföldi teknősöknél fontos a nagy alapterület, az aljzat legyen gyenge porképző anyag, és mindig legyen itatóedény.

A talajon élő gyíkoknál szükséges a nagy alapterület és a sok búvóhely, a fán illetve sziklán élőknél fontos a terrárium magas hátfala. A gyíkok származási helyének éghajlati öve szabja meg a megfelelő hőmérsékletet és páratartalmat, és persze a növények kiválasztását.

A fán élő kígyóknál nagy gonddal kell kiválasztani a mászóágakat, a talajlakóknál inkább ne használjunk növényeket. A kígyók itatóedénybe sokszor fürdésre is szolgál, ezért a kígyó nagyságával legyen arányos a nagysága és rögzítsük, hogy ne tudják felborítani.

Éghajlat szempontjából a trópusi esőerdő jellegnél (zöld leguán, nappali gekkó) fontos az állandó hőmérséklet, a naponta párásítás és hogy a talaj elhalt növényi anyagokban gazdag és jó vízáteresztő képességű legyen. A szavanna jelleg (sztyeppi varánusz, közönséges agáma) száraz és talaja tápanyagban szegény, míg a forró sivatagi jellegnél nincsenek növények és nagy a hőingás. A meditterán jelleg (görögteknős) füves és sziklás.

A terrárium kialakításánál figyelni kell a méretre, aljzatra, megvilágításra fűtőberendezésekre és vízszűrőkre.

Táplálkozás szempontjából vannak növényevő hüllők, ragadozó hüllők és vegyes táplálkozásúak.

A növényevők táplálékának alapja sokféle növény lehet, pl.: kelkáposzta, mustárzöld, spenót, saláta, sóska, petrezselyem, répalevél, zsálya, karalábélevél, százszorszép, gyermekláncfű, útilapu, lucerna, lóhere, tyúkhúr. Emellett tehetünk bele paradicsomot, paprikát, uborkát, zöldborsót, cukkínit. Gyümölcsöt csak keveset használjunk (füge, szeder, alma, szőlő, avokádó, dinnye, eper) és kevés kiegészítésként tésztát, rizst, tápokat, fagyasztott zöldséget etethetünk. Fontos a megfelelő vitamin és ásványi anyag ellátás, főleg a kalcium:foszfor arány. A növényevő hüllőket a délelőtti órákban etessük.

A ragadozó hüllők közül a teknősöknek adhatunk kisebb puhatestűeket, halakat és rovarokat (tücsök, sáska, gyászbogár, rózsabogár, légy), míg a kígyókat élő vagy elölt egérrel, patkánnyal, kisebb rágcsálókkal célszerű etetni.

Teknősök – Gyíkok – Kígyók